2015. október 14., szerda

Primavera

Pont 2 éve gondoltam, hogy milyen frappáns címet lehet adni ennek a bejegyzésnek, ha majd elkészül a motor tavasszal (2014 tavaszán).  Ezt mondjuk elengedhetem, mert egy évvel később sem készült el, csak most ősszel. Egyik kedvenc típusom ez, nagyon szerethető mozgékony motorka, főleg rövidebb távon egy nagyon optimális használható jármű tud lenni -bár ezt normális értékrenddel bíró emberek valószínűleg teljesen értelmetlen mondatnak érzik majd, hiszen mi a búbánatnál lenne többre való egy robogó úgy általában-. Szétszerelt, de jó állapotban volt. Jó alap, ahogy szokták mondani, már nem a nepperek, hanem azok akik megcsinálják. Mivel a színjátszós csillámos flip-flop piros árnyalatot tartották a legjobb választásnak a legutóbbi fényezésénél, így nem volt sok alternatíva, ezt muszáj lesz újrafényezni...


Valahogy ez az  újrafényezéses felújítás dolog egyre kevésbé tetszik, mondhatom, hogy már szinte semennyire. Nem akarok erről a témáról most komolyabban szót ejteni, mert könnyen mások bírálatába csapna át, aminek viszont semmi építő jellege nem volna. De azt nem árt tudni, hogy némi lelkesedés, 4-5 rész  Overhaulin vagy Wheeler Dealers megtekintése pont ahhoz elég, hogy egy sokadik értelmetlen torzszülöttet hozz létre, vagy hogy pár hónap múlva legyen egy alkatrészhalmod amit "restaurálásra előkészítve" jeligével tudsz árulni.
Ami engem illet, úgy vagyok a -csili-vili minden új benne- járművekkel, hogy nem tetszik, mert nem régi. Ami amúgy nem is baj, ha az ember nem pont amiatt szereti a régi tárgyakat, mert azok régiek. Szeretem a történelmet, érezni, szagolni, meghallani amit mesél. Egy ész nélkül újrakrómozott tükörre polírozott 5 réteg lakkos túlrestaurált tárgy nekem semmit se mesél. Illetve pont annyit mint az olasz dómokban nem ritkán megfigyelhető helyi érdekeltségű szent földi maradványa, ami ugyan egy csoda folytán tökéletes állapotban megmaradt, de többnyire azért mégis újra építették a testének látszó részeit viaszból és kifestették, hogy olyan legyen mint egy alvó ember. Nem ritkán a ruháját is újra varrják, mégsem feküdhet ott mindenki előtt több száz éves szakadt gúnyában. Hogy is nézne már ki, és a japán turisták is szívesebben mutogatják így otthon a fényképeken...

Sajnos a Primaverát meg kell csinálni, nincs mese. De akkor hozzuk ki a maximumot amit lehet egy ilyen robogóból. Többek között ezért is készült el ennyire lassan. Három év alatt összegyűjtöttem minden hiányzó alkatrészt hozzá amit csak lehet eredetiből, újra tanulmányoztam a felületbevonat rendszereket, sablont gyártottam a lakatoláshoz stb-stb.. A színe gyári, típus és évjárat kompatibilis PIA 5/2 kék lett. (a tank eredeti színmintaként van jelen a képen)


Utálok csiszolni, mindenki utál, a fényező is. Abban biztos lehetsz, ha egy olajos koszos homokszórt kasztnit ledobsz neki, hogy ezt kéne lefényezni, akkor ő pont azt fogja tenni amire kérted, lefényezi. Így a végeredmény többnyire nem az lesz, amit elképzeltél, vagy amit láttál a tévében, hogy elviszik a fényezőhöz, reklám után meg már csillog és kész. Pedig az elmélet mindenkinek szimpatikus: szétszedni, elvinni homokszóróhoz (akkor is ha nem kell, és ezzel csak magadnak meg főleg a motornak ártasz) aztán fényező, és lehet is összerakni. Az utolsó állomásnál, ha eddig mondjuk elképzelted magadat a nyári napfényben a Vespán suhanni, esetleg a háttérben szólt Adriano Celentanotól a La festa akkor ez az a pont, ahol megakad a tű, és a ráébredés ereje fénysebességgel szakít ki az álomvilágból és tesz le a valóság talajának zord felszínén amit rendszerint rozsdás alkatrészek borítanak és a kilátástalanság szúrós szaga itat át.
Talán örök igazság az, hogy semmi sincs ingyen. Ha szép és jó motort akarsz akkor az sem. Vagy értelmetlen pénzeket tudsz erre a hobbira szánni, vagy szenvedned kell. Neked! A lemezillesztésekben itt-ott hozzáférhetetlen helyekről csak te vagy az aki kicsiszolja a rozsdát, vagy aki neki áll 2,3,4,5-ször vagy ahányszor kell, hogy jó legyen, megnézi, hogy minden alkatrész passzol e, lyukakból pont annyi van és pont ott ahol kell stb-stb. Ezt sem a homokszóró sem a lakatos sem pedig a fényező nem fogja megtenni helyetted jófejségből. Esetleg lelki megnyugvást tud adni, hogy nem fog az szétrohadni 5 éven belül, De szét fog, ebben az esetben még akkor is, ha nagyon hiszel benne, hogy nem.



És megéri? relatív. Ha a szó mellett az a definíció szerepel, hogy jól jársz e vagy nagyot szakítasz, akkor a válasz egyértelműen: nem. De ha ez a szempont, akkor rossz blogot olvasol:)
Kb egy hetet "játszottam" a festékeltávolítás,felülettisztítás, lakatolás, illesztés tömítés műveleteivel. Akár jó lesz akár nem, a lelkiismeretem tutira tiszta. A fényezés kiváló minőségben karácsonyra készült el Trombitás Zoltán jóvoltából. Majd a blokk újjáépítése következett, szó szerint a nullából. Mert. hogy a fényezés mumusának likvidálása után kezdődik egy újabb megpróbáltatás: újra hozzá kell csavarozni minden alkatrészt a kasztnihoz, ami előtte hozzá volt. Ha legóról lenne szó, akkor sem lenne minden egyértelmű elsőre. De ez egy olyan legó aminek a kockái között sok az elolvadt, deformálódott, szétporladt, koszos elem. Így célszerű még a szétszedésnél leltározni, külön zacskózni és feliratozni mindent. Napokat spórolsz meg magadnak ezzel az elsőre értelmetlennek tűnő művelettel.




Egyszerre sok időt ritkán tudtam foglalkozni vele, így nem bírt szárnyalni az összerakás sebessége, arról nem is beszélve, hogy sok mindennek kellett nekifutni többször is, hogy a tökéletes, vagy az azt a lehető legjobban megközelítő eredményt kapjam. A mai világban, ha az ember akar és keres, akkor nagyon sok mindent megtalál az interneten, Túl nagy szerszám és műhely igénye sincsen egy Vespának. A kulcs amin áll vagy bukik a dolog az az idő és a türelem. Mondhatnám azt is, hogy tisztelet, ha nem hangozna már túlzásnak, de végső soron az, hogy idegből nem kezded el ütni, ha valami nem pattan/csúszik/illeszkedik a helyére egyből, vagy akár tizedjére sem, az csak türelem és alázat kérdése. És ha van igénye az embernek az eredeti alkatrészeket felújítani, akkor az sok ilyen megpróbáltatást von maga után. Kilométerórából lehet már kapni utángyártottat 20 euróért az Ebayen, A minősége és a látványa egyaránt kritikán aluli, de arra jó, hogy a fejidomon tátongó lyukat betömje az ember. A gyárit viszont csak új plexivel és új számlappal + kb 8 óra munkával és az előbb említett összeg ötszöröséből tudtam megmenteni. Na? megéri? igen! :)
Szeptember végére minden a helyére kerül, pár teszt körre még éppen volt lehetőségem a rossz idő előtt. A motor szuper lett! Szép és jó, aki ismer, tudja, hogy ha nem így lenne, azt is leírnám. De meglepően finom lett, ilyen "lágyságot" eddig csak bontatlan blokkos keveset futott Vespáknál éreztem.


Viszont úgy döntöttem, hogy mennie kell, egyrészt azért mert nem merem használni, másrészt és ami inkább  valós ok, hogy a sikeren felbuzdulva talán eljött az idő, hogy kedvenc 125 TS-em is újjáéledjen a  hamvaiból, amit viszont nem szeretnék eladni soha, illetve teljesen felújított motorból elég nekem egy, és ez csak az ebbe fektetett tőke átcsoportosításával tud megvalósulni.





2014. július 22., kedd

Velodrom

2 éve készülök eljutni a Velodrom Millenárison szervezett interaktív veterános eseményre. Ez nem amolyan Syma csarnok piros szőnyeggel, tükrökkel, bóvliárus bazárokkal, tolakodó tömeggel és "púderrel".
Ez a valóság, bájosan kopott régi gépezetek a bájosan valóságos műszaki problémáikkal, szivárgó olajjal, füsttel, és olyan motorhanggal amit meg sem kísérelnék írásban megfogalmazni...
Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy az éves Vespa találkozó ugyan erre a hétvégére volt szerezve és nem mellesleg 260 km-el arrébb, az Őrségben. Egészen bonyolult két kihagyhatatlannak titulált eseményen egyidejűleg részt venni. Csürötök délelőtt gondoltam indulni Vas megyébe, de még a GS világításával bajlódtam, így a végén csak este 10-re értem le Szalafőre, naná, hogy a PX-el (:


Aztán szombaton kb 4 óra alvás után mérsékelten másnaposan reggel fél 8-kor sikerült elindulnom és egy megállással délre hazaérnem, majd össze szednem magam és öltözék, motor, szerszámok magamhoz vétele után 3 felé kiérni a Velodorm oválpályájára. Már sorban állás közben konstatáltam, hogy csak a két Bugatti miatt megérte fájó szívvel korábban visszamotorozni az eddigi legjobban sikerült találkozónkról.


Az ovál pálya fotókról nem tűnik különösebben félelmetesnek, a valóságban viszont az a 38 fokos dőlés bizonyára többeknél generált fejvakargatást. Rám legalábbis a pálya dőlése, burkolatminősége, kibólyázott felületkitörései, egy szerencsétlen baleset, valamint a motorom életkora és az a tény, hogy gyakorlatilag indulás előtt raktam össze, és nem sok időm volt tesztelgetni na és persze a pályára hajtás előtti jótanácsok kimondottan adrenalin növelő tényezőként hatottak. Itthon szépen pötyögött a motor, stabil indulás, stabil alapjárat, jó gázreakció stb. Ott már a regisztrációs asztaltól való távozáskor bizonytalankodott, majd alapjáraton végig, de 2-3 kör nyélgázon puffogás után összeszedte magát. Hihetetlen érzés a már említett körülmények és legalább 10 a motorból jövő különféle cicergések közepette kőrözni. Teljesen magába szippantott az élmény... A valóságba az a már régebbről jól ismert hang rántott vissza amikor a dugattyú hőtágulása túlmutat a hengerén, túlmelegedett, megszorult. Fél körig vitt még a lendület, majd vissza 3. beindult és hajrá. Olyan nincs, hogy én onnan lejövök. Még egy kört bírt aztán le is intettek, de pont megállt megint. Az esti futamnál 6-7 kör után szintén hallottam már, hogy melege van, és igyekeztem is kevésbé hajtani, de mikor van lehetősége az embernek veterán motorokat előzgetni egy döntött pályán még egyszer, főleg, ha jövőre tényleg lebontják. Három a magyar igazság, harmadjára is megállt. Nagyon nem örültem neki, de talán a 6%-os keverék és a többnyire időben kikuplungolás miatt annyira nem lett nagy baja, mert megy a motor szépen, csak zavar a tudat, hogy a gyári 54 éves dugattyút kentem meg egy picit. De valószínűleg nem fogom tudni megállni, hogy ne nézzek majd rá. Egy szóval, szuper volt, köszönöm a szervezést Noszvai Andrásnak és akik mögötte voltak :)






2014. március 23., vasárnap

GS

Többnyire minden alkatrész meg van már hozzá, miszlikre szedtem, lekapartam róla a rozsda nagy részét, lekezeltem, políroztam és a kasztni elkezdte magához vonzani az alkatrészeket, persze a korához illően öregesen, megfontoltan... Mondanám, hogy sokszor az az érzésem mintha egy lukas kannába engedném a vizet, ami sose telik meg emiatt, de nem lenne tökéletes hasonlat, amiben a GS esetében a víz az időt szimbolizálja, de egyszer csak elfogynak az alkatrészei és egységes motorként fog felragyogni mint a győzelem legfényesebb csillaga, vagy valami ilyesmi (:





2014. február 3., hétfő

Ciao perspektíva, vagy az utolsó stáci(a)ó ?

installáciaó? koncepciaó?  vagy degeneráciaó, esetleg retardáciaó?


 - konyhai robotizáciaó -


 - a jó szerszám garancia-

2013. december 19., csütörtök

2013


Áldott karácsonyi ünnepet mindenkinek! 2014-ben terveim szerint egy jóval intenzívebb év következik a blog életében.  COMING SOON...